Ars Poetica

arspoetica

A hagyományőrzés ma a XXI. Században egy nagyon képlékeny és nagyon érdekes dolog. Képlékeny, mert sokan valamiféle misztikus, meseszerű világot hoznak létre maguk körül, természetesen a hagyományőrzés címszava alatt. Míg mások, különféle nacionalista nézeteket, irányelveket, és bújtatott szélsőséges vágyakat lepleznek el illetve, titkon kis magányukban valamilyen megvalósíthatatlan jövőről álmodoznak. Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert számomra az fontos a hagyományőrzés terén amit Gróf Széchenyi István mondott: Csak az a nemzet él, amelyik őrzi hagyományait…

Nagyon érdekes dolog állt elő, mi is számít hagyománynak. És látható, az az élő folytonos dolog ami kész mindig a megújulásra, az ami kultúráról szól és nem szélsőségekről. Az ami megmutatja egy nép tudását, tisztaságát, méltóságát, azaz amin átsüt, átvilágít létének legmélyebb valódi szakralitása. S hogy mi ez a szakralitás? Az őserő. S hogy ez az őserő hogy tör felszínre? Hát természetesen egy lóval. Aztán az ember azt veszi észre, hogy van még egy lova, aztán a szél szárnyán száguld paripáján, íjával lő a lemenő nap felé és érzi, hogy mindez valójában a vérében van. Nem kell súlyos százezreket érő forintokért a külvilágtól elzárt tanfolyamokon megvenni a tudást. Hanem valójában csak figyelnünk kell lelkünk parancsára, szellemünk erejére, és kiderül, hogy ezek vagyunk valójában, harcosok.

Igaz, mi nem tanítjuk be a lovakat arra, hogy valami szuper lassú vágtában lekövessék az egymilliószor ellőtt nyílvesszőt, míg meg nem születik a cirkuszi mutatvány, és mi nem álmodozunk arról, hogy végre megalkottunk egy sportot amiben a világ nem tud minket legyőzni, mert hát a magyar ember egyik sajátossága, hogy mindig kell valakivel küzdeni. Én úgy gondolom ebből kell kilépni. Nem kell küzdeni. Tisztelni kell egymást. Az igazi harcos lova egy szabad jószág, amelynek néha-néha vannak saját gondolatai, és néha a legvadabb vágta közben is a legtisztább lövés közben is úgy gondolja, hogy ő most egy picit mást tenne, más irányba futna. De attól lovas a lovas és attól harcos a harcos, hogy ezeket a gondolatokat kézben tudja tartani.

Mi nem nevezzük ki magunkat különféle történelmi rangokkal. Hisz kán meg nemzetségfő már van bőven. Sokkal fontosabb dolog az, biztosítani a szabad szellem ébredését, és majd az utókor, az nevezze meg tetteinket. Hisz vélem és gondolom az igazi harcos egyik alaperénye a bátorság. Így hát az igazi harcos nem önmagának bizonyít, nem a mellette állóknak, nem a nézőknek, csupáncsak az utókornak ad lehetőséget, hogy megtalálja önmaga szakrális harcosát.

arspoetica2

Húsz éve írok könyveket a spiritualitásról, sok száz előadás van a hátam mögött, jártam magas hegyek csúcsán, társaimmal a legvadabb hóviharban, amikor már az emberi élet egy fabatkát sem ér, de már csak egy emberi sóhaj, megmutatja és átérezteti a hegyen járóval, hogy milyen parány is és mégis ilyen nagy dolgokra képes az ember. A vágtató ló hátán ülni, szárnyalni a széllel s feszíteni az ideget, majd kioldani és hallani, ahogy a vessző elsuhan, sokkal több, mint sport, sokkal több, mint játék. Képessé teszi az embert arra, hogy ott és akkor abban az egy pillanatban robbanjon, szétáradjon, s egy ezredmásodpercig része legyen a tökéletes egésznek, hogy szelleme harcosként tudjon szárnyalni. Abban az egy ezredmásodpercben, amikor a vessző elindul örök útjára az elmúlt ötezer év dobban meg minden íjon, s minden idegen. Őseink járnak táncot lelkünkben, szívünkben, szellemünkben, s az irántuk érzett Tisztelet, Méltóság, Szeretet, Hála, mely jelképezi a hagyományőrzést és a lovon az íjászt. Munkánkat, mely életforma, mely valójában, mint említettem gyerekkorunk óta bennünk van ez hatja át.

Mindemellett készítünk hagyományőrző filmeket is régészekkel, acheológusokkal, külföldön élő tudósokkal, akik ezen terület ismerői, kutatói, valamint egyéb területek és tudományok képviselőivel az ősi múltról, hagyományokról és megkeresünk hagyományőrzőket is, akik a mai napig is az ősi életformát képviselik. Hagyományőrzésünk a realizmusra épül és nem valami misztikus, megfoghatatlan idealizált elképzelésre.

Czanik Csaba Árpád

Bemutatók

egyéni. egyedi. wahavidrupal