Sok szeretettel köszöntjük a hozzánk látogatókat.
Hagyományőrző tevékenységünk célja továbbadni valamit az utókornak. Ingyenes bemutatóinkkal megmutatni, hogy nem csak a japán lovasíjászat elveivel összegyúrt magyar világcsoda létezik, mint lovasíjászat, melyet állítólag 20 éve fedeztek fel Magyarországon. Mert ugye akkor felmerül a kérdés: ha ez csak 20 éves, akkor azok a 60-as, 70-es években készült fotódokumentumok biztos csak hamisítványok a nem létező lovasíjászokról. Mint ahogy az is csak biztos, hogy jól álcázott tévedés, - mert, hogy a 90-es évek előtt nem létezik lovasíjászat – és csak valami félreértés gyanánt oktathatták a II. világháború előtti katonai főiskolákon – melyekről ugyancsak van dokumentum. Manapság sajnos a lovasíjászat nem az állam által preferált hagyományőrzés kategóriájába esik, mert mindenféle megközelítésben ma pártjaink és vezetőink, vezéreink és feleségeik sehol nem nyilatkoznak arról, hogy Magyarországnak 1000 évnél idősebb történelme van, és nyilatkozataikból az tűnik ki, hogy mi István király előtt nem sokkal ugrottunk ki valami nem létező bokorból, ahol barbárok módjára tengettük unott, semmitmondó napjainkat. Csak üres óráinkban fedeztünk fel egy-két dolgot: építészettől a nadrágon át a gombig..., és még sok más rendkívül fontos dolgot.
Ma az erőltetett és preferált hagyományőrzés a huszárosdi. Igaz, hogy vannak benne komoly lovaglási problémák, de az senkit nem érdekel, hisz az állam támogatja. Így valójában lassan, az utánunk jövő generáció elhiszi, hogy ezek a nagyközönség számára bemutatott japán lovasíjászosdiból kialakított, huszárosdivá avanzsált lovasok a magyar virtus hordozói. (Nem!) Ezt megérti az ember akkor, amikor egy mozdulattal szelidít meg egy csikót, aminek a következő percben már a hátátn ül. A virtus, az nem az amit az állam támogat, hanem az amit elnyom. A virtus, ami HŰSÉG, BECSÜLET, BÁTORSÁG, ERŐ! De ebből manapság kevés van.
Mert hát mit vár az ember egy olyan korban, amikor a nyugdíjas veterán rendfenntartó, aki 42 évesen elérte megérdemelt nyugdíját kezet ad rá, hogy 1000 Ft-ért megvesz egy lovat, amit ha elvisz máshová tartásba, akkor kifizeti a ló eredeti vételárát. Magától soha nem jutott volna egy lóhoz ( a parasztja)! Amikor a palotaforradalomban kiderült, hogy hazug és becstelen, hipp-hopp elvitte a lovat, hipp-hopp lelépett a lóval. Csak a kötelességét és a becsületét felejtette el.
Vagy az egyszerű alkalmazottak, akik, hogy átérezzék a felelősséget és a a tanulást, kapnak egy lovat. De a becsület csak addig terjed, amíg kérdőre nincs vonva, hogy „Állj meg vándor, hol a tudás?”, hisz nem mindig csak leesni kell a lóról vagy beteggé tenni, és nem elméleteket gyártani arról, hogy mint hagyományőrzők, hogy kell angolosan vagy westernesen lovagolni! Ám mikor eljön a kérdés ideje, simán fogják és viszik a lovat. Nos, ez bárhol, bármilyen törvény szerint lólopás. Lehet bármit mondani, a tények nem változnak.
Ennek ellenére én nem kívánok senkinek rosszat, sem büntetést, sem bűnhődést; sem a nyugdíjas törvény bakternak, sem a bukottaknak. Éljenek hosszú békés életet, és a ló szemébe, mint ajándékba minden reggel és este lássák meg mit jelent a becsület, és az adott szó. Hisz azzal azért van hiba bőven, hogy csak addig jó minden míg lehet enni-inni, sőt vedelni, mások feleségeire ráutazni, nagy hanggal, erőszakkal elnyomni mindent, s megalkotni a jeligéket, ami igazából jellemzi a mai lovasíjászt sokak szerint, hogy „Neki ne mondja meg senki, hogy mit kell csinálni”. Az, hogy ezek az emberek mi mindent tettek tönkre és még hány ilyen van, ezt még csak megbecsülni sem lehet. Hisz, aki az ingyen kapott dolgokra ezt adja, az nem hagyományőrző. Mert ha az lenne, akkor tudná: a lótolvajoknak és a csatából menekülőknek mi járt a hagyomány szerint.
Még amit fontosnak tartok megemlíteni: ez az új magyar játék, a feljelentősdi, majd letagadósdi, majd a másikat bolondnak nézősdi. Aki ezt megteszi, az sem lovasíjász, csak lehet lova. Hisz lova ebben a világban sajnos bárkinek lehet.
Sokszor felmerül bennem a gondolat, hogy mivé válik a világ? Nehéz megjósolni, de egy biztos, előbb-utóbb letisztul minden.
Tudom, hogy az állam, pártjaink és vezetőink, és azok feleségeinek kutyái biztos találnak kivetnivalót abban amit írtam, de hát elvileg demokrácia van, és nem diktatúra, mint egy másik országban, ahol kihúzzák, levágják, megvágják, átírják azt, ami nekik nem tetszik, és azt, aki másképp gondolkodik a hazugságaikról, azt ellehetetlenítik.
Gandhi azt mondja, hogy az igazság használhat erőt abban az egy esetben, amikor a szelídség és a jó szó, a türelem már nem ér célt, mert erővel eltaposták. De Gandhi mondja azt is, hogy a szelídség és a jó szó mindaddig célravezető az erővel szemben, amíg látszik annak gyengülése. Az, hogy ki melyiket választja Gandhi gondoltai közül, mint hagyományőrző, és ki melyik farkast eteti a lelkében, a becsületest vagy a gonoszat, mindenkinek a lelkiismeretére van bízva. Így tehát kedves látogató légy bár hagyományőrző, szabad ember, vagy a NAVnál portás, államfő, vagy utcaseprő, én szabad vagyok, és csak azt a hagyományt követem amelyik él. Tehát a japán lovasíjászosdi 90 méteren (youtube-on látható az eredeti változat) nem érdekel, de a tűzbe megyek egy éjszakai lovasrohammal, és mint őseink a pusztában körbefogjuk azt, amit körbe kell fogni.
Lóra hát!
Tovább a fórumhoz >> 
